Az önmagunkhoz való őszinteség (20. tipp a stressz ellen)

Erről a témáról már korábban is írtam, de most egy kicsit más oldalról közelítem meg a dolgokat, és más dologra helyezem a hangsúlyt.

Lehet, hogy gyermekkorunkban megtanultunk inkább „nem érezni” (nem túl stressz-ellenes módon), nem kifejezni azt, hogy fáj, vagy rosszul esik valami, vagy félünk valamitől, azért, mert ha őszintén kifejeztük az érzéseinket, ilyen, vagy olyan módon, de megvonták tőlünk a figyelmet vagy/és szeretetet. Vagy az is lehet, hogy épp az előző ok miatt, vagy éppen más okok miatt azt szoktuk meg, hogy nem kell „lelkizni”, keményeknek kell lennünk, hiszen az élet is kemény. Pl. nem valami stressz-ellenes módon, gyakran azt mondjuk a kisfiúknak, amikor elpityerednek, mert pl. megijedtek valamitől, hogy ne sírjanak, mert akkor anyámasszony katonái, és már 2-3 évesen elvárjuk tőlük, hogy „férfiasan”, keményen viselkedjenek (azaz megtanítjuk őket arra, hogyan fojtsák magukba az érzéseiket).

Akárhogy is van, nagyon sokan felnőttként úgy működünk, nem igazán stressz-ellenes módon, hogy a sok meg nem élhetett és megértően nem kezelt érzésünk miatt szuperérzékenyek vagyunk, de ennek ellenére mégsem állunk igazából kapcsolatban az érzéseinkkel. Pl. nem tudjuk megnevezni, hogy mit is érzünk, mi is mar bennünket belülről, így aztán nem is tudunk mit kezdeni velük. Emiatt elbagatellizáljuk az érzéseinket („Végül is eddig csak kétszer csalt meg, ez még nem a világ vége…”), vagy szégyelljük bevallani azokat („Nem lehetek dühös rá, ő a főnököm, tőle függ az állásom!”), ezért inkább megpróbálunk nem tudomást venni az érzéseinkről, vagy másokra vetítjük ki azokat (én magam bizalmatlan vagyok, ezért mindenkiről azt feltételezem, hogy ő az, aki nem bízik bennem).

Azt akarom mindezzel mondani, hogy a lelki értelemben vett felnőtté válás útja, fontos stressz-ellenes lépésként, az önmagunkkal való őszinteséggel kezdődik. Az érzéseinkkel is, az életünkben történő dolgokkal is csak akkor tudunk bármit is kezdeni, ha őszintén bevalljuk magunknak, hogy miért mondtam vagy tettem ezt vagy azt, vagy miért éreztem így vagy úgy. Önmagunkon is ezt a hozzáállást gyakorolva tudunk segíteni, illetve mások is (személyek, könyvek, tanfolyamok) akkor tudnak segíteni rajtunk, ha ez a stressz-ellenes alaphozzáállás megvan bennünk.

Gondolataidat, tapasztalataidat, véleményedet az alábbi hozzászólásokban tudod megosztani velünk is és másokkal is. Köszönöm!

<<< 19. stressz elleni tipp | 21. stressz elleni tipp >>>

0

Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről

Kép CAPTCHA
Kérlek, írd be a fentebb látható négy karaktert!